Neked van felelősséged abban, hogy emberek az utcán alszanak?
200 forint meddig csillapítja a bűntudatod?
Rossz ember vagy, ha zavar a hajléktalanok jelenléte?

Egy újabb ügy, amelyben az egyén érzi magát rosszul, miközben a rendszer az, ami nem működik. Mikroadományokkal, privát akciókkal, karitatív kampányokkal próbáljuk enyhíteni a helyzetet – de a probléma közben egyre csak súlyosbodik. Budapest és más nagyvárosok utcái tele vannak otthontalan emberekkel. Ez nemcsak a jóérzésünket, a mindennapjainkat is befolyásolja.

Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus és András Felícia pszichoterapeuta október 28-án arról vitáznak, mi közünk van egyénként a rendszerszintű hajléktalanhelyzethez. Magunkra kell-e vennünk a bűntudat és a felelősség súlyát, vagy csak el kell viselnünk a körülöttünk zajló történéseket, míg valami nem változik? Hogyan hat ránk az, hogy nap mint nap találkozunk mások kiszolgáltatottságával? Költözzünk jobb környékekre? Hagyjuk a hátunk mögött a problémát? Mi történik akkor, ha a helyzet egyre nagyobb teret követel magának?

„Ez az a szöveg, amit a kommunikációs sem tudott bűntudat nélkül megírni, miközben folyamatosan azt mérlegelte, meddig tart a politikai korrektség határa. Ha a hajléktalanhelyzet már ezen a mikro szinten is beleszól az életünkbe, akkor hol van ennek a teteje?

Az este vitázói: András Felícia pszichoterapeuta és Pogátsa Zoltán közgazdász
A beszélgetéseket Széplaki Nóra, kommunikációs szakember vezeti.

A címben található idézet Szophoklésztől származik.