Beszélgetők: Lakner Zoltán politológus és Scheller Virág pszichológus

Haljon meg a szomszéd tehene, mert ott zöldebb a fű!
Miért vált a mém az első számú közéleti reagálási formánkká?
Trianon óta meg már amúgy is mindegy.

Mi határozza meg azt, ahogyan önmagunkról, mint nemzetről gondolkodunk? A Valóságaink sorozat januári alkalmán a magyar néphabitus kerül fókuszba: az a kollektív érzelmi és kommunikációs mintázat, amely – kimondva vagy kimondatlanul – formálja a közéletünket, a vitáinkat, a közösségi médiás reakcióinkat, sőt, a nemzeti identitásunkat is.

Beszélgetünk arról, hogy miért vagyunk ennyire hajlamosak az áldozatgyártásra, a másik narratívájának kiforgatására, és hogyan alakult ki az a közbeszéd, amelyben egyre agresszívebb a nyelvhasználat. Igyekszünk megérteni, miként keretezzük a közös ügyeinkben felszólalókat pillanatok alatt agresszornak. És próbáljuk kinyomozni, hogyan lett az internetes mém az első számú közéleti reakcióformánk és kollektív érzelemszabályozásunk.

Hogyan hatnak ránk a történelmi traumák – Mohácstól Trianonig?
Milyen szerepet játszanak a kisajátított vagy hamis szimbólumok, és miért olyan nehéz ma visszaszerezni nemzeti jelképeinket a politikai használattól?
Mi történne, ha nem a panaszkultúra, a melankólia, az önsajnálat vagy a „sírva vigadás” határozná meg az önképünket?

A januári alkalommal kitesszük az asztalra mindazt, amit addig magától értetődőnek hittünk a magyar lélekről, a közbeszédről és arról, hogyan beszélünk – vagy nem beszélünk – önmagunkról.

Az este vitázói: Lakner Zoltán politológus és Scheller Virág pszichológus.
A beszélgetéseket Széplaki Nóra, kommunikációs szakember vezeti.

A címben található idézet a Kölcsey Ferenctől származik.