Kísérletet teszünk korunk fonójára: a Stitch ’n Bitch egy olyan közösségi forma, amit szeretnénk újra visszahozni a városba, egész pontosan a Feneketlen-tó partjára. Olyan alkalmakat szervezünk, ahol az emberek nemcsak együtt vannak, hanem közben alkotnak, beszélgetnek és figyelnek egymásra.

Az esemény ingyenes és nyitott: hozhatod magaddal azt a projektet, ami hónapok óta félkészen vár otthon, legyen az kötés, horgolás, javítás, festés, makettezés vagy bármilyen kézzel végezhető munka. Minden alkalom köré választunk egy témát is, ami mentén közös beszélgetés indul.

🤖 A negyedik alkalom témája: Kiknek dolgoznak a robotok?

Az automatizáció és a mesterséges intelligencia hajnalán azt ígérték: a technológia felszabadítja az embert a nehéz munka alól, hogy végre szabadon élhessünk. De ahogy a sci-fi valósággá válik, egyre világosabb, hogy a robotizáció nem feltétlenül az átlagember boldogságáról szól.

Ha a gépek átveszik a munkát, a legfontosabb kérdés már nem az, hogy mit kezdünk a szabadidőnkkel, hanem az: ki birtokolja a technológiát, és ki teszi zsebre a hasznot?

Gondolkozzunk és alkossunk együtt a Feneketlen-tó partján! Miközben a saját, nagyon is emberi és analóg projektjeinken dolgozunk, nézzünk kritikusan a témára ilyen kérdések mentén:

•  Kinek az életét könnyíti meg az AI? Emberi jólétről szól ez a forradalom, vagy a profittermelésről?
• Miből fogunk élni, ha a munka kiválthatóvá válik? Hogyan osztjuk el a gépek által termelt profitot? És mi mit fogunk csinálni?
•  Milyen társadalmi rétegeket fenyeget leginkább az automatizáció, és mi történik azokkal, akiknek a készségeit a piac holnaptól feleslegesnek nyilvánítja?

📌 RÉSZLETEK:

📍 Helyszín: Feneketlen-tó, a Hemingway étterem mellett // a stég mögötti fenti placcon

🕒 Időtartam: 18:00 – 20:00

🎟️ Részvétel: INGYENES, de a limitált helyek miatt regisztrációhoz kötött.

✂️ Amit hozz magaddal: A félkész kreatív projektedet – legyen az kötés, horgolás, ruha- vagy zoknistoppolás, makettezés, javítanivaló, festés vagy bármilyen kézzel végezhető alkotómunka.

A fonó hagyománya a második világháborúig nyúlik vissza, amikor a nők kézimunka felett gyűltek össze, hogy megosszák egymással a frontról érkező információkat és a világ helyzetéről való gondolataikat, valamint hogy közösségileg kieresszék a gőzt. A hagyományt folytató közösségek teret adnak az alkotás melletti együttlétnek és kritikai gondolkodásnak.