Kísérletet teszünk korunk fonójára: a Stitch ’n Bitch egy olyan közösségi forma, amit szeretnénk újra visszahozni a városba, egész pontosan a Feneketlen-tó partjára. Olyan alkalmakat szervezünk, ahol az emberek nemcsak együtt vannak, hanem közben alkotnak, beszélgetnek és figyelnek egymásra.

Az esemény ingyenes és nyitott: hozhatod magaddal azt a projektet, ami hónapok óta félkészen vár otthon, legyen az kötés, horgolás, javítás, festés, makettezés vagy bármilyen kézzel végezhető munka. Minden alkalom köré választunk egy témát is, ami mentén közös beszélgetés indul.

👤 A harmadik alkalom témája: Hogy állítsuk meg a magány-járványt?

Az utóbbi időben egyre többet hallani a „férfimagány-járványról” (male loneliness epidemic), a sajtó és a közösségi média komor képet fest a modern férfiak elszigetelődéséről. De vajon tényleg csak a férfiak magányosak? Természetesen nem, viszont az kétségtelen, hogy a magány megélése, kifejezése és a mögötte meghúzódó társadalmi elvárások nemek szerint drasztikusan eltérhetnek.

Miközben sokan a nőket vagy a modern randikultúrát okolják a helyzetért, ritkán beszélünk arról, hogy a patriarchális elvárások, a popkultúrából örökölt „magányos farkas” mítoszok és a merev férfiképek hogyan zárják el pont a férfiakat a valódi, mély emberi kapcsolódásoktól.

Legyünk együtt, gondolkozzunk és alkossunk a Feneketlen-tó partján! Beszélgessünk olyan kérdésekről, mint:

• Hogyan jelenik meg körülöttünk a magány? Milyen eszközeink vannak az enyhítésére?
• Mit hiányolunk a párunktól, a barátainktól és közösségeinktől? Hol tudunk együtt lenni?
•  Hogy lenne jó egyedül lenni?
• Hogyan lehetnek a nők támogatók, de nem megmentők a sokat emlegetett magányos férfiak számára?

📌 RÉSZLETEK:

📍 Helyszín: Feneketlen-tó, a Hemingway étterem mellett // a stég mögötti fenti placcon

🕒 Időtartam: 18:00 – 20:00

🎟️ Részvétel: INGYENES, de a limitált helyek miatt regisztrációhoz kötött.

✂️ Amit hozz magaddal: A félkész kreatív projektedet – legyen az kötés, horgolás, ruha- vagy zoknistoppolás, makettezés, javítanivaló, festés vagy bármilyen kézzel végezhető alkotómunka.

A fonó hagyománya a második világháborúig nyúlik vissza, amikor a nők kézimunka felett gyűltek össze, hogy megosszák egymással a frontról érkező információkat és a világ helyzetéről való gondolataikat, valamint hogy közösségileg kieresszék a gőzt. A hagyományt folytató közösségek teret adnak az alkotás melletti együttlétnek és kritikai gondolkodásnak.